Fémkereső.eoldal.hu

Csatarepülőgép a Balatonban - Kiemelik az Alsóörsnél lezuhant IL-2-es maradványait Kiemelik a Balatonból annak az IL-2-es csatarepülőgépnek a roncsait, amely ötvenhét éve zuhant le Alsóörsnél a nádasba. Az expedíciót azért szervezik, mert a közelmúltban a víz alatt található motorrészből üzemanyag-szivárgást észleltek a búvárok. A munkák várhatóan a tó befagyása után, januárban vagy februárban kezdődhetnek el.

Az alsóörsi roncs története és sorsa regénybe illő. A feljegyzések szerint 1945. március 23-án délelőtt 11 órakor egy szovjet IL-2-es - haditechnikai elnevezéssel: lljusin IL-2 Sturmikov -csatarepülőgép északi irányból támadta az alsóörsi vasútállomást és környékét, valamint bombázta a káptalanfüredi útszakaszt is. A gépet a német

légvédelem egy négycsövű gépágyúval eltalálta. Mironov hadnagy, a pilóta ekkor életét vesztette, a vezető nélkül maradt repülő a nádasba zuhant. A lövész Teszlenko tizedes sem tudta élve elhagyni az IL-2-est. Egyes szemtanúk állítása szerint a becsapódott gép két napig égett az alsóörsi parttól ötven méterre a nádasban, és olyan meg nem erősített információ is napvilágot látott, hogy detonáció is történt a zuhanás után. Ez azért fontos, mert az IL-2-esek rengeteg lőszert szállítottak. A fedélzeti géppuskákhoz és gépágyúkboz 850 kiló muníciót vittek magukkal a katonák, és ehhez jött még esetenként másfél tonna bombateher is.
Orosz "kamikazék"
Az IL-2-es kifejlesztését és harmincháromezer darabos legyártását a szovjet vezetés azért szorgalmazta, hogy a levegőből is meg tudják semmisíteni a földi páncélozott célpontokat. Ezért páncéltörő bombákkal is felszerelték a gépeket. A szakirodalom "légi tankként" is emlegeti az ilyen típusú gépmadarakat. Ezekre a hat tonna súlyú és 14 méteres szárnyfesztávolságú repülőgépekre a nagy tűzerő mellett a lassú manőverezés volt a jellemző. A szovjet csatarepülőket az ellenséges gyors vadászgépek könnyen utolérték és kilőtték. A szakértők szerint kész öngyilkosság volt egy pilótának és vele harcoló lövésznek felszállni egy IL-2-essel. Talán az sem véletlen, hogy annak idején, aki ezzel a repülővel öt bevetésből visszatért, az már megkaphatta a Szovjetunió hőse kitüntetést is. Repülőtörténészeti források szerint a "légi tankok" Magyarország légterében 1944 őszén jelentek meg. A szovjet hadsereg 640 csatarepülőt vetett be. A magyar és a német légvédelem, valamint a vadászpilóták a háború végéig mintegy nyolcvan Iljusint lőttek le.
A gépágyút már kiemelték
A Sturmikovok közül harminc zuhant le vagy tűnt el a Balaton körzetében. A tóba zuhant és Alsóörsnél elsüllyedt IL-2-esre az 1970-es évek elején az Amphora Búvárklub tagjai bukkantak rá. A gép darabjainak egy részét és az elhunyt pilóták maradványait 1972-ben kiemelték. (Az alsóörsi kikötőnél emlékmű áll a két elhunyt katona tiszteletére - a szerző.) Az akkori feltárásban és kutatásban részt vett Bruckner János, aki jelenleg a balatonlellei Top-Gun Víz Alatti Kutatócsoport vezetője. A szakember és csapata azóta is rendszeres merüléseket végez a környéken, és folyamatosan figyeli a víz alatt maradt roncsok állapotát. Bruckner János lapunknak elmondta: a hetvenes évek elején a lezuhant gép mintegy hatvan százalékát a felszínre hozták. Megtalálták a pilótafülkét, az ejtőernyőt és a hátsó fedélzeti rész több darabját. Ezenkívül sok alkatrészt és két gépágyút is kiszedtek a vízből. Azóta figyelik a még mélyben rejlő gépdarabok állapotát és mozgását. Nem tévedés a mozgás szó: a roncsok a mocsárgázok hatására folyamatosan emelkednek.
Akcióban a Top-Gun
A kutatócsoport vezetője idén márciusban egy merüléskor erős benzin- és olajszagra lett figyelmes, ami megerősítette azt a feltételezését, hogy a még ki nem emelt motorrészből a korrodálódások miatt valószínűleg üzemanyag-szivárgás kezdődött.
Ennek géptípusnak 375 literes üzemanyagtartálya volt, és a kutató elmondta, hogy a repülőn egy másik tartályban további kétszáz liter hajtóanyag fért még el. Mindezek miatt a szakember értesítette a katasztrófavédelmi igazgatóságot és a Balatoni Vízügyi Kirendeltséget.
A Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság polgári vészhelyzet-kezelési osztályának a vezetőjétől, Horák Attila őrnagytól megtudtuk: környezetvédelmi szempontok miatt mindenképp szükségesnek ítélik a roncsok mihamarabbi kiemelését, ezért felvették a kapcsolatot az ügyben érintett összes szakhatósággal. A vaskos levelezés után az őrnagy elmondta, hogy a megkeresett hatóságok, hivatalok, szervezetek többsége támogatja a roncs további darabjainak a felszínre hozását, de végleges engedélyt csak akkor kaphatnak erre, ha benyújtják a teljes részletességgel kidolgozott terveket a kiemelésről. Ennek elkészítését a Top-Gun Víz Alatti Kutatócsoport vállalta magára. Bruckner János és csapata irányítja majd szakmailag az alsóörsi roncs kiemelését, együttműködve a katasztrófavédelemmel. Ami már biztos: erre csak akkor kerülhet sor, ha befagy a Balaton, mert a kutatóknak figyelniük kell arra is, hogy a nád vegetációs időszaka után kezdjék meg a munkákat.
Tűzszerészekre is szükség lesz
Horák Attila megjegyezte, a kiemelést nagyon körültekintően kell végrehajtaniuk, mert azt nem tudják: maradt-e még lőszer a roncsban vagy annak környékén. Ezért szükség lesz tűzszerészeti vizsgálatokra is a víz alatt. Bruckner János hozzátette: minden gyakorlott pilóta zuhanás előtt kioldja a bombáit, hogy ezzel is növelje a menekülési esélyeit. Feltehetően ez történhetett az IL-2-es esetében is, ám amíg erről nem szereznek bizonyítékot, addig csakis fokozott óvatosság mellett lehet majd felszínre hozni a repülő további darabjait. A tűzszerészeti és környezetvédelmi problémák mellett a kiemeléskor a kegyeleti törvényekre is ügyelniük kell majd a top-gunosoknak, mert a hetvenes években a pilóta és lövész maradványainak csak egy része került elő. Ezért előfordulhat, hogy a mostani expedíció tagjai további emberi maradványokra lelnek majd.
A kiemelési tervekről Bruckner János elmondta: ha megfelelő vastagságúra befagy a Balaton, akkor a katasztrófavédelem műszaki mentő darujával meg lehet közelíteni a helyszínt, ahol léket vágnak. A búvárok a roncson található üledéket iszapszivattyúval eltávolítják, és építenek egy úgynevezett merülőfalat. A kisebb darabokat kézzel hozzák a felszínre, a nehezebb részeket pedig a daru emeli ki. A munkákban 15 szakember vesz majd részt.
A kiemelés mintegy egymillió forintos költségét a Top-Gun Víz Alatti Kutatócsoportja támogatók és szponzorok segítségével szeretné összeszedni. Ha minden engedélyt megkapnak, és a pénz is rendelkezésükre áll, akkor az alsóörsi repülőgéproncs darabjait januárban vagy februárban a felszínre hozzák.
Amatőröknek életveszélyes
A roncskutatással foglalkozó szakemberek mindig óva intik az amatőr háborús relikviagyűjtőket és a felkészületlen búvárokat attól, hogy egyedül próbálkozzanak kiemelni egy-egy talált lőszert vagy roncsot. Így teszik ezt most is. Minden ilyen próbálkozás életveszélyes lehet. Nem beszélve arról, hogy a roncskiemelés több szigorú környezetvédelmi, biztonságtechnikai és kegyeleti jogszabályhoz kötött. Egyes megtalált repülőgépdarabok muzeális értéket is jelentenek, ezért az ilyenekre igényt tartanak a múzeumok. Sok, a második világháborúban eltűnt pilóta és lövész földi maradványait a mai napig keresik a hozzátartozók, azért, hogy megadhassák nekik a végtisztességet. Alsóörsön ez már megtörtént. A településnél lezuhant IL-2-es regényes története azonban ezzel még nem ért véget. A Balaton további titkokat rejt a roncsvadászok előtt.

Háborús emlékek a tó fenekén
A kutatók és a szakértők becslése szerint a második világháborúban az ország felett megközelítőleg 1600 repülögépet lőttek le. Ebből mintegy negyven-hatvan zuhant a Balatonba. Pontos számok azért nincsenek erről, mert a hatóságok régebben nem hozták nyilvánosságra a roncsokról szóló adatokat. A feljegyzések többsége pedig eltűnt. Tóth Ferenc, a Magyar Veterán Repülő Szövetség kutatásvezetője húsz éve foglalkozik roncskutatással. Érdeklődésünkre elmondta: a Balatonnál lezuhant harci repülök nagy részét még a háború alatt a felszínre hozták. Az 1945-1953-ig terjedő időszakban huszonöt gép maradványait emelték ki a tóból. A hatvanas évek közepétől a magyar tengerből átlagosan ötévente került elő roncs vagy annak darabjai. A szakember szerint valószínűleg vannak még repülőgép-maradványok a vízben. Vizsgálatai szerint két helyen az északi és két másik helyen a déli part közelében lehetnek a mélyben roncsdarabok. Igaz, ezek nem biztos, hogy mind repülőtől származnak, mert a háború idején több gőzhajót, motoros hajót és uszályt süllyesztettek el az északnyugati kikötôkben. Az eddigi adatok szerint viszont az összes elmerült hajót a felszínre hozták a háború után.
Tóth Ferenc jelen volt az elmúlt évtized három jelentős balatoni repülőgéproncs-kiemelésénél. Ezek pedig a következőek voltak: Balatonkenesénél 1994-ben egy PE-2-es, azaz Petjakov szovjet bombázót hoztak felszínre, két évvel később Földvárnál egy JU 88-G1-es német vadászgép maradványaira bukkantak, 1999-ben pedig szintén Kenesénél emeltek ki egy IL-2-est. Utóbbi feltárásakor ezerhatszáz különféle lőszer került elő.

Fémkeresővel harmincöt évbe is beletelne
A roncskutatók fémkeresővel is dolgoznak. Ez a speciális műszer segíti őket abban, hogy a földben és a vízben található fémtárgyakat azonosítsák. Ha a befagyott Balatont akarnák ezzel a műszerrel teljesen - minden négyzetcentiméterre kiterjedően - átvizsgálni, akkor ez napi huszonnégy órai munkával számítva egy embernek hét évig tartana. Nyílt vízen keresztül ugyanez a tevékenység harmincöt esztendőt venne igénybe. Ezért gyakorlatilag csak így lehetetlen rálelni a roncsokra. A szakemberek ezért járják a könyvtárakat, a levéltárakat, keresik az írásos adatokat arról, hogy hol voltak súlyos légi harcok és azok milyen áldozatokkal jártak. Igyekeznek felvenni a kapcsolatokat az érintett települések helytörténészeivel, keresik a szemtanúkat, a túlélőket. A velünk élő történelem pedig mindig segíti őket